A kedvesebb novellám

 

 

 

 

 

 

 

Tudod mi a bánat?

 
Várni valakit,aki már nem jön többé.
Eljönni onnan hol oly boldog voltál,s ott hagyni szíved örökké
 Szeretni valakit aki már nem szeret,
könnyeket tagadni melyek szívedben égnek.
 Megalázva írni könyörgő levelet,
    Szív dobogva várni s nem jött rá felelet...
S kergetni egy álmot,
                   soha el nem érni...
Csalódott szível ,de mindig remélni.
 Hideg búcsúzáskor egy csókot küldeni.
Mással látni téged,utánad fordulni...
 S kacagva  könnyes lemondással,s ott könnyezni
    hosszú éjszakákat.s..imádkozni,hogy soha
 ne tudd meg mi a bánat.
Elmentél tőlem kedvesem,s én hagytam ,hogy menj.
 Hiába lett volna minden,ki menni akar hagyni kell!!
     Hogy mit jelentesz nekem?
 Egy pillanatra zavarba jönnék,nem tudnék válaszolni hirtelen. Csak nagy sokára mondanám:
          "semmi csupán egy elmúlt szerelem"!
De már lát a szemem túl a könnyeken,
     hogy még mindig te vagy a mindenem!!
Ha azt kérdezné most valaki,
        mondjam meg mit jelentesz nekem?
Talán büszkeségből azt felelném:
                  "semmi csak az életem!"
Elmegyünk egymás mellett ,
        két szép szemed rám nevet..
Hangosan köszönnék én is,de hangom kissé remeg..
Mosolygok az utca sarkáig,aztán befordulok,
   kisírt szememhez nyúlok,
                           s egy könnycseppet elmosok...!
A válás mindig nehéz,de tévedsz ha rosszul ítélsz.
Szívemben lesz helye emlékednek,
     s elfelejtem egyszer,hogy rossz vége lett..
Nem bántam meg bármit is szólsz.
   Mond,hogy én hibáztam el ha úgy akarod.
De nem fogok sírni ne legyen diadalod..!
 Most búcsúzom,ez az egész. Vedd karodba ki tőlem elrabolt..
        Ne gondold,hogy ez nekem ,
                  könnyű szerelem volt!!

 

 

A kedvesebb novellám hozzászólásai

Szólj hozzá

Kereső

 

Én   Ibolya 

/szőke nyula/

Bloglap szerkesztő

Csurgón  élek 

3  csalásom  van 

ki repültek .

Szabina 

janika 

Imola 

3  unokám  van 

 Máté .

Virág 

Jázmin

 

 

 

Kívánom, hogy ez a vers 
megérintsen téged, 
hogy megvigasztaljon. 
Bárcsak ez a vers 
egy szoba lenne, 
benne lobogó tűzzel, 
hogy felmelegíthesd 
a szíved! 
Bárcsak 
sokkal többet jelentene 
neked ennél! 
Bárcsak teljesülne 
a kívánságom e vers által! 
És akkor talán 
te sem sírnál már.

 

 

Hiába ért valamit az eszével az ember. Addig, amíg át nem éli, míg a saját bőrén nem érzékeli, nem tud semmit...

 

 

Jobban szeretem és elviselem a kegyetlen igazságot még ha fájni is fog, az álszent kegyes hazugságnál. Az őszinteség számomra egyenlő a tisztelettel és a bizalommal. Ez a kulcs a szívemhez!

 

 

 

Ne várd, hogy magam mutogassam, az messze áll tőlem.
Amit megosztok veled az a lelkem viharos tengere.
Érzelem hullámok hátán táncolok, hol sima víztükrön, hol vad hullámok tetején. A rám kényszerített álarc mögé engedlek...

 

Az ismeretlenségbe való ugrás mindig feltételezi a bizonytalanságot és a fájdalmat, hiszen aki beleugrik, nem tudhatja, mire fog esni, és szinte biztos, hogy megüti magát.
De ha az ember nem mozdul, tuti boldogtalan lesz...
                                                                            Dr. Csernus Imre

Friss hozzászólások
Belépés
Szavazás
Nincs szavazás feltöltve
0.028 mp