Anyáknapjára !

 

Az édesanya

 

 

 Nincsen a gyermeknek

 

 

 Olyan erős vára,

 

 

 

 Mint mikor az anyja

 

 

 Öt karjaiba zárja.

 

 

 

 Nincsen őrzőbb angyal

 

 

 

Az édesanyánál.

 

 

 Éberebb csillag sincs

 

 

 

 Szeme sugaránál.

 

 

 Nincs is annyi áldás

 

 

Amennyi sok lenne,

 

 

 

Amennyit az anya 

 

 

Meg ne érdemelne.

 

 

 

  

 

Anyukám szeretlek

 

 


 Anyák napján Téged

 

 

virággal köszöntelek,

 

 

 és csak annyit mondok:

 

 

 Anyukám, szeretlek!

 

 

 Anyukám szeretlek,

 

 

 virággal köszöntelek,

 

 

 mint a gyönge gyökér

 

 

 a jó anyaföldet

 

 

 Gondoztál nap, mint nap

 

 

 

 aztán évről, évre.

 

 Tanítottál dalra, szóra,

 

 

szívre szépre.

 

 

 És ma anyák napján

 

 

 mint a mag a földet,

 

 

életadó anyám,

 

 

virággal köszöntelek.

 

 

 

 

  

Édesanyám

 

 

Van egy szó, van egy név ezen a világon,

 

 

Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.

 

 

 

 Csupa virágból van, merő napsugárból. 

 

 

 Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.

 

 

 

 Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,

 

 

 Örömében sir az, aki e szót hallja.

 

 

 

 Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,

 

 

 Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.

 

 

 

 A amikor a szíved már utolsót dobban,

 

 

 Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.

 

 

 

 Mehetsz messze földre, véres harcterekre,

 

 

 Ez a szó megtanít igaz szeretetre.

 

 

 

 Bánatban, örömben - ver az Isten vagy áld,

 

 

 Hogyha elrebeged, már ez is imádság.

 

 

 

 És ha elébed jön könnyes szemű árva,

 

 

 E szóra felpattan szíved titkos zárja.

 

 

 

 Drága vigasztalás ez a szó, ez a név,

 

 

 Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.

 

 

 

 Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,

 

 

 Ha keblére borulsz, és el kinek mondod?

 

 

 

 S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,

 

 

 Virágos sírdombon a könnyed megered.

 

 

 

 Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,

 

 

 Nekem a legdrágább ezen a világon.

 

 

 

  

 Édes jó anyácskám őriző angyalom

 

 Te ringattál engem puha két karodon.

 

 

 

 Mikor járni kezdtem védtél, oltalmaztál

 

 

 beteg ágyam mellett sokszor virrasztottál.

 

 

 

 Mikor jó kedvem van velem együtt kacagsz,

 

 

 mikor könnyeim folynak édesen vigasztalsz.

 

 

 

 Barátság, boldogság mind olyan múlandó

 

 

 csak a Te szereteted örökké tartó.

 

 

 

 

  

 

 

 

Felvírradt a hajnal,

 

 

 

 

nézd milyen szép reggel,

 

 

 

 köszöntünk ma Téged,

 

 

 sok-sok szeretettel.

 

 

 

 Fogadd el szívünk

 

 

 köszöntő szavát,

 

 

 

 hogy veled ünnepelhessük

 

 

 az Édesanyák napját.

 

 

 

 Adjon a jó Isten erőt, egészséget,

 

 

 hogy hosszú éveken át

 

 

 

 együtt legyünk Véled.

 

  

 

 

 

Fazekas Anna: Köszöntő

 

 

Hajnaltájban Napra vártam,

 

 

 

  Hűs harmatban térdig jártam.

 

 

  Szellő szárnyát bontogatta,

 

 

 

 Szöghajamat felborzolta.

 

 

  Hajnaltájban rétre mentem,

 

 

 

  Harmatcseppet szedegettem,

 

 

 Pohárkába gyűjtögettem,

 

 

 

 nefelejcsem beletettem.

 

 

  Hazamentem, elpirultam,

 

 

 

 Édesanyám mellé bújtam,

 

 

  Egy szó sem jött a nyelvemre,

 

 

 

 Könnyem hullt a nefelejcsre.

 

 

 Édesanyám megértette,

 

 

 

 Kicsi lányát ölbevette

 

 

 Sűrű könnyem lecsókolta,

 

 

 

  Szelíd szóval lágyan mondta:

 

 

  „Be szép verset mondtál lelkem!

 

 

 

  Be jó is vagy, kicsi szentem!”

 

 

 S nyakam köré fonva karját,

 

 

 

 Ünnepeltük anyáknapját!

 

 

 

 

 

 

Várnai Zseni : Ki a legszebb a világon?

 

 

 

  Tündöklésem szép idején

 

 

  nem néztem a tükörbe én,

 

 

  két kisgyerek szemefénye

 

 

  volt az arcom tükörképe,  

 

 

s szólt a szívem: - Édes lányom,

 

 

  ki a legszebb a világon?

 

 

  - Te vagy a legszebb, anyám,

 

 

  hidd el nékem igazán!

 

 

  

 

 

  - Édes fiam, mondd meg nékem:

 

 

  ki a legszebb e vidéken?

 

 

  - Édesanyám, Kedvesem,

 

 

  nincs nálad szebb, senki sem! -

 

 

  Csillagtükrön néztem arcom,

 

 

  mint egy tündér királyasszony,

 

 

  aki hol volt... hol nem volt...  

 

 

de ez nagyon régen volt.

 

 

  

 

 

  Fiam elment messzeségbe,

 

 

  nem nézhetek a szemébe,

 

 

  s másnak mondja: - Kedvesem,

 

 

  nincs nálad szebb senki sem!...

 

 

  Kislányomból kisasszonyka,

 

 

  csillagszeme rám ragyogja,  

 

 

mint egy fényes tükörkép:  

 

 

- Szebb a jóság, mint a szép!  

 

 


 

 

  Tó tükréhez megyek s kérdem,

 

 

  ki a legszebb a vidéken?...  

 

 

Tó tükrét a szél kavarja,

 

 

  arcom girbe-gurba rajta...

 

 

  - Hamis a tó! - Futok messze,  

 

 

csorba tükör a kezembe,

 

 

  csorba tükör felel nékem:

 

 

  - Nem az vagy már, aki régen!

 

 

  

 

 

  Kedves, öreg Szülőanyám,

 

 

  Te mondjad meg, de igazán,

 

 

  elhervadtam, csúnya vagyok?  

 

 

Édesanyám szeme ragyog:

 

 

  - Hidd el nékem, édes lányom,

 

 

  te vagy a legszebb a világon...  

 

 

S ahogy szólott, könnye fénylett,  

 

 

arcom benne tündérszép lett.

 

 

 

 

Szabolcska Mihály: Édes jó anyámnak

 

Édes jó anyámnak

A neve napjára

Belefogok százszor

A levélírásba.

  

Mit írjak? Mit írjak?

Hogy mikor olvassa:

Engemet érezzen,

Engem lásson abba'.


Bíznám a szívemre,

Bíznám a lelkemre,

De szót nem találok,

Sem arra, sem erre.

  

És fölé hajolva,

A fehér levélnek:

Köszöntő szó helyett

A könnyem eredt meg.

  

Mintha az ő fehér

Kezére hajolnék,

Mintha őt ölelném,

Mintha otthon volnék!


S ím, mire a papírt

Lassan telesírtam;

Azon veszem észre,

Hogy amit akartam,

Mind, de mind megírtam!

 

 

Daniel Jan Rieger: Köszönet - Édes anyukámnak

 

Tavaszi virágok vígan pompáznak,

Lágy szellők halkan vágtáznak.

A Nap sugarai virulnak melegen,

E szép májusi, vasárnap reggelen.


Orgonák közt, madárcsicsergésben,

A csodálatos sárga-zöld kertben,

Szeretnék köszönetet mondani néked,

Hogy szép nekem ez az élet.


Megvan mindenem, mi szent,

De mégis hiányzik valaki idebent

A szívemből, kit hamar elvesztettem,

Kit világéletemben örökre szerettem.

  

Hiányzik nekünk nagyon, de tudom,

Hogy fentről figyel az alkonyon,

És büszke ránk, hogy egymást szeretjük,

Jó időkben, rossz időkben, mindig együtt.


Köszönök mindent, amit kaptam szépet,

És minden nevelő, szerető intelmet.

Sokszor haragszom, de hamar rájöttem:

Nem ellenem teszed, hanem értem.


Köszönöm, hogy itt lehetek ezen a világon,

És boldogan szerzem meg a tudásom.

Hol leszek, mi történik, bármi is legyen:

Örökre szeretlek, anyukám, én egyetlenem!

 

Bekker Zita Anyák napján

 

Május első vasárnapján

Korán reggel felkelek.

Kinn a kertben két csokorral

Harmatos gyöngyvirágot szedek.

Egyik csokor anyáé lesz,

Ki ha baj van ölébe vesz.

Ölébe vesz, becéz, ringat, vigasztal,

Dúdolgat és azt suttogja nincsen baj.

Az a másik csokor a mamáé!

Mondd el neki gyöngyvirág.

Köszönöm, hogy felnevelte nekem

A legdrágább anyát.

 

 

Várnai Zseni: Szeretni

 

Anya tanítsd szeretni gyermeked!

Első fogalma legyen

  a szeretet  

Mikor még bölcsőjét  

Ringatod,

  erről szóljon meséd

  és dalod.

  

  Hogy együtt nőjön ez az  

érzelem  

minden gyerekkel, minden  

téreken,

  s hogy mint tavasszal

  a virágos ág,

  úgy boruljon virágba  

a világ,  

közel és távol,  

ahol ember él!

  

  E szót röpítse szárnyin  

a szél,  

szálljon a széles tengerek felett….

  Anya tanítsd szeretni

  Gyermeked!

 

 

Anyáknapjára ! hozzászólásai

Szólj hozzá

Kereső

 

Én   Ibolya 

/szőke nyula/

Bloglap szerkesztő

Csurgón  élek 

3  csalásom  van 

ki repültek .

Szabina 

janika 

Imola 

3  unokám  van 

 Máté .

Virág 

Jázmin

 

 

 

Kívánom, hogy ez a vers 
megérintsen téged, 
hogy megvigasztaljon. 
Bárcsak ez a vers 
egy szoba lenne, 
benne lobogó tűzzel, 
hogy felmelegíthesd 
a szíved! 
Bárcsak 
sokkal többet jelentene 
neked ennél! 
Bárcsak teljesülne 
a kívánságom e vers által! 
És akkor talán 
te sem sírnál már.

 

 

Hiába ért valamit az eszével az ember. Addig, amíg át nem éli, míg a saját bőrén nem érzékeli, nem tud semmit...

 

 

Jobban szeretem és elviselem a kegyetlen igazságot még ha fájni is fog, az álszent kegyes hazugságnál. Az őszinteség számomra egyenlő a tisztelettel és a bizalommal. Ez a kulcs a szívemhez!

 

 

 

Ne várd, hogy magam mutogassam, az messze áll tőlem.
Amit megosztok veled az a lelkem viharos tengere.
Érzelem hullámok hátán táncolok, hol sima víztükrön, hol vad hullámok tetején. A rám kényszerített álarc mögé engedlek...

 

Az ismeretlenségbe való ugrás mindig feltételezi a bizonytalanságot és a fájdalmat, hiszen aki beleugrik, nem tudhatja, mire fog esni, és szinte biztos, hogy megüti magát.
De ha az ember nem mozdul, tuti boldogtalan lesz...
                                                                            Dr. Csernus Imre

Friss hozzászólások
Belépés
Szavazás
Nincs szavazás feltöltve
0.067 mp