Anyáknapjára II

 

Országhegyi Károly :Tündéranyu

 

Az én szobám egy valódi mesepalota,

királyok és királylányok járnak be oda.

 

Ha a polcról leveszem a mesekönyvemet,

néhány perc és én is herceg, vagy király leszek.

 

Voltam én már szegény ember legkisebb fia,

voltam gazdag kereskedő s győztes dalia.

 

Bejártam már Szindbáddal a mesék tengerét,

vízbe veszett mellőlünk a sok-sok tengerész.

 

Egyik este elvarázsolt egy gonosz banya,

álmomban, mint ronda béka érkeztem haza.

 

Azt hittem, hogy így maradok örökké, mint béka,

hisz e varázst csak egy tündér csókja oldja - néha.

 

De a tündér megérkezett, csókot lehelt rám.

Felébredtem! Az ágyam fölött ott állt anyukám!

 

 Létay Lajos:Édesanyám, mit segitsek?

 

Édesanyám mit segitsek?

Cukrot törjek? Hozzak lisztet? 

  Megpörköljem tán a kávét? 

  Elszaladjak hagymaszárért?   


  Neked száz és száz a dolgod, 

  mig ebédünk egybehordod; 

  mig az asztal megteritve, 

  csak te fáradsz, te s megint te! 

    

Ámde én nem hagylak téged, 

  tétlen mint is nézhetnélek?   

S épp ma van lám neved napja, 

  hát igy üld meg, mosogatva? 

  

  Édesanyám, mit segitsek, 

  hogy ne fáradj, légy mind frissebb?   

Megtennék én mindent érted, 

  minden gondtól kimélnélek. 

  Hogy vidáman élj sokáig, 

  s ifjan lásd meg unokáid.

 

Füleki János: Anyák napjára

 

Zöld erdőben, zöld mezőben

Kék virágot szedtem

Kék virágom gyöngyharmattal

Meg is öntözgettem.

 

Gyöngyharmatos kék virágom

Szellő simogatta.

Azurszínű puha selymét

Napsugár csókolta.

 

Édesanyám, adhatnék-e

Ajándékot szebbet?

E kis virág - úgy érzem én -

A szívemben termett.

Simon Ágnes :Anyák napjára

 

Ébresztem a napot,

  hogy ma szebben keljen,

  Édesanyám felett

  arany fénye lengjen.

  Ébresztem a kertet,  

minden fának ágát,

  bontsa ki érette  

legszebbik virágát.

  Ébresztem a rigót  

s a vidám cinegét,  

dalolja mindegyik  

legvígabb énekét.  

Ébresztem a szívem,  

forróbban dobogjon,

  az én édesanyám

  mindig mosolyogjon

  

 

 

Iványi Mária: Anyák napja ünnepén

 

Rózsa, szegfű, tulipán,

Neked nyílt ki Anyukám.

Csöndes eső nevelgette,

Arany sugár melengette.

 

Tarka futó felhő,

csókolgatta szelíd szellő,

s mind letéptem Neked én,

Anyák napja ünnepén.

 

 

 

Tordai Jolán: Anya betakar

 

Hallod a csöndet?

Elpihent a szél.

Esteli égen a hold útra kél.

Alszik az utca,

fű, fa, lombos ág.

Lepke, madárka

már aludni szállt.

Csak egy magányos

fülemüle zeng,

csillagos fényben

esti dalba kezd.

Miért szól az ének?

Altatni akar.

Aludj el szépen, anya betakar.

 

 

 

Anyák napi versek

 

 

 

Áldás

Ahány virágszál van

Ott künn a határban,

Ahány fényes csillag

Nyári éjszakában,

Oly sok évig éljen

Anyám boldogságban.

Ahány madár dalol

A virágos réten,

Ahány jó ember van

Széles e világon

Édes jó anyámra

Annyi áldás szálljon.

 

 

 

Áldd meg Isten

 

Ki az, aki ápol

Születésem óta,

Testemet, lelkemet

A bajtól is óvja?

Ki tanított engem

Isten szent nevére,

S ha baj vagy bánat ér,

Ki ölel szívére?

Könnyes lesz a szemem,

Ha róla beszélek,

Az én édesanyám

Ez az áldott lélek.

És szívemnek nincs szebb

Kívánsága, vágya

Csakhogy őt az Isten

Ezerszer megáldja.

 

Édesanyám

 

Ha mosolygó arcod nézem,

Hogyha forró csókod érzem,

Tudom szeretsz édesanyám,

Szeretlek én is igazán.

Ég felé száll imádságom,

Ami jó van a világon,

Amit remél, kíván szíved,

A jó Isten mind adja meg.

Legyen örömökkel telve

Életednek minden perce.

 

 

 

Édesanyámnak

 

Ha csak egy virág volna

Én azt is megkeresném,

Ha csak egy csillag gyúlna

Fényét ide vezetném.

Ha csak egy madár szólna,

Megtanulnék a hangján,

Ami csak szép s jó volna

Édesanyámnak adnám.

 

Egy szívem van…

 

Ha száz szívem volna:

Mind érted dobogna,

Szelíd arcod mind a százban

Napfényként ragyogna.

Áldjon meg az Isten

Jártadban, keltedben.

Hová nézel a virág is

Ott nyíljék legszebben.

Nincs több, csak egy szívem,

Csak egyetlen egy van:

Ám, de százzal sem tudnálak

Szeretni már jobban.

A te neved zengi

Minden dobogása…

Szálljon reád édesanyám

Az Isten áldása!

 

Az édesanyám

 

Drága jó édesanyám,

Tavasz van a világon,

Nap süt le a földre,

Madár szól az ágon.

Szívünk világában

Szintén szép tavasz van,

Szeretetnek napja

Fürdeti sugárban.

Tele van a szívünk

Szép madárénekkel,

Légy megáldva hosszú

És boldog élettel.

 

 

Kibédi Ervin :Ahogy a napok rövidülnek...

 

Ahogy a napok rövidülnek

Úgy érzem mintha köd borulna rám,

Ahogy az éjjelek lehűlnek

Mind gyakrabban jut eszembe anyám.

 

Mit oly sokszor elhalasztottam

Elmondanám, mert úgy érzem, hogy vár

Jóvá tenném mit mulasztottam,

De nem lehet, mert Ő már messze jár.

 

Ó mennyi mindent nem tettem meg!

Még nem késő, te még megteheted

Megőszülve is maradj gyermek

Mondd meg neki mennyire szereted.

 

Két keze érted dolgozott csak

Mindennél jobban szeretett

Az éjet is nappallá téve

Óvott téged és vezetett

Míg lehetett, míg lehetett.

 

Most vár valahol megfáradtan

Nem kér sokat csak keveset

Hát szaladj hozzá, mondj egy jó szót

Egy vigasztaló kedveset

Tán még lehet, tán még lehet.

 

Amit akkor elfelejtettél

Talán még jóvá teheted

Hát menj, rohanj és simogasd meg

A téged védő két kezet

Amíg lehet, amíg lehet.

 

A szíve érted dobogott csak

Amíg belebetegedett

De Ő titkolta nem mutatta

Nem mondta el; hogy szenvedett

Csak mosolygott és nevetett.

 

S ha olykor nagyon elfáradtál

Ő hozta vissza kedvedet

Ő tanított beszélni téged

Nyitogatta a szemedet.

Mert szeretett, úgy szeretett.

 

Bárhol is vagy, hát fordulj vissza

Az ember másként nem tehet

És csókold meg amíg nem késő

Azt az áldott édes szívet

Ha még lehet, ha még lehet.

 

 

Anyáknapjára II hozzászólásai

Szólj hozzá

0.559 mp