A remény

 


 
Hová merült el szép szemed világa ?

Mi az, mit kétes távolban keres ?

Talán a múlt idök setét virága,

Min a csalódás könnye rengedez ?

Tán a jövönek holdas fátyolában

Ijesztö képek réme jár feléd,

S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,

Mert egyszer azt csalúton kereséd ?

Nézd a világot : annyi milliója,

S köztük valódi boldog oly kevés.

Ábrándozás az élet megrontója,

Mely , kancsalúl, festett egekbe néz.

Mi az, mi embert boldoggá tehetne ?

Kincs ? hír ? gyönyör ? Legyen bár mint özön,

A telhetetlen elmerülhet benne,

S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.

Kinek virág kell, nem hord rózsaberket,

A látni vágyó napba nem tekint,

Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget :

Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.

Ki szívben jó, lélekben nemes volt,

Ki életszomját el nem égeté,

Kit  gög, mohó vágy s fény el nem varázsolt,

Földön honát csak olyan lelheté.

Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába :

Egész világ nem a mi birtokunk,

Amennyit a szív fölfoghat magába,

Sajátunknak csak anyyit mondhatunk.

Múlt és jövö nagy tenger egy kebelnek,

Megférhetetlen oly kicsiny tanyán,

Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,

Zajától felrémül a szívmagány .

Ha van mihez bizhatnod a jelenben,

Ha van mit érezz, gondolj és szeress,

Maradj az élvvel kínáló közelben ,

S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,

A bírhatót ne add el álompénzen,

Melyet kezedbe hasztalan szorítsz :

Várt üdvöd kincse bánat  ára lészen,

Ha kart hízelgö ábrándokba nyitsz .

Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát,

Úgy  térjen az meg, mint elszállt madár,

Mely visszajö, ha meglelé zöld ágát,

Egész erdö viránya csalja bár.

Maradj közöttünk ifju szemeiddel,

Barátod arcán hozd fel a derüt :

Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,

 

 

 

 

 

 

Ne adj helyette bánatot, könnyüt.

                                                1843

Prev: Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez

Kereső

 

Én   Ibolya 

/szőke nyula/

Bloglap szerkesztő

Csurgón  élek 

3  csalásom  van 

ki repültek .

Szabina 

janika 

Imola 

3  unokám  van 

 Máté .

Virág 

Jázmin

 

 

 

Kívánom, hogy ez a vers 
megérintsen téged, 
hogy megvigasztaljon. 
Bárcsak ez a vers 
egy szoba lenne, 
benne lobogó tűzzel, 
hogy felmelegíthesd 
a szíved! 
Bárcsak 
sokkal többet jelentene 
neked ennél! 
Bárcsak teljesülne 
a kívánságom e vers által! 
És akkor talán 
te sem sírnál már.

 

 

Hiába ért valamit az eszével az ember. Addig, amíg át nem éli, míg a saját bőrén nem érzékeli, nem tud semmit...

 

 

Jobban szeretem és elviselem a kegyetlen igazságot még ha fájni is fog, az álszent kegyes hazugságnál. Az őszinteség számomra egyenlő a tisztelettel és a bizalommal. Ez a kulcs a szívemhez!

 

 

 

Ne várd, hogy magam mutogassam, az messze áll tőlem.
Amit megosztok veled az a lelkem viharos tengere.
Érzelem hullámok hátán táncolok, hol sima víztükrön, hol vad hullámok tetején. A rám kényszerített álarc mögé engedlek...

 

Az ismeretlenségbe való ugrás mindig feltételezi a bizonytalanságot és a fájdalmat, hiszen aki beleugrik, nem tudhatja, mire fog esni, és szinte biztos, hogy megüti magát.
De ha az ember nem mozdul, tuti boldogtalan lesz...
                                                                            Dr. Csernus Imre

Friss hozzászólások
Belépés
Szavazás
Nincs szavazás feltöltve
0.03 mp