Fájdalmas felismerés idézetek

 


 

1. Látom az eget, látom a holdat, csak az fáj, hogy nem láthatom a te arcodat. Felnézek az égre, és azon gondolkodom, hogy miért tetted ezt velem? Még a mai napig nem tudom!

 

 

2. Szomorú vagyok, búsan sétálgatok. Nézem a várost, már nem ragyog!  Ott van a padunk, ahol csókolóztunk. Leülök, már majdnem sírok...

 

 

Már nem vagy itt velem. S már nem ölelsz engem.

 

 

A város is szomorú, szomorú velem!

 

 

3. Mikor máshol süt a nap, egy ember látsz a fák alatt.

 

 

Ki már mindent elhagyott, az a valaki lehet, hogy én vagyok!

 

 

 

4. Állok az esőben, már tiszta víz vagyok. Nem érdekel már semmi, a szerelem elhagyott.

 

 

Ott hagyott engem, pedig jól elvoltunk. Szerettem őt olyan nagyon, de ő mégis elhagyott.

 

 

És most itt állok az esőben, mint egy madárka... megázva.

 

 

Véget vetek a fájdalomnak, elázva az autó elé vetem magam!

 

 

 

5. Egyszer volt egy szív, de eltörött. Majd jött egy srác, s újra létrejött.

 

 

Boldog órák voltak, féltve őriztelek. S most eljött a perc, de már nem lehetek veled!

 

 

 

6. Mit ér az élet, ha nincsenek álmok, ha egyedül járhatjuk a táncot? Mit ér, ha nincsenek barátok? Mit ér, ha nem adnak több tanácsot? Mit ér, ha több jóra nem számíthatsz? Ha soha többé másra nem gondolhatsz?

 

 

Élvezd, amíg teheted, mert sohase tudni. Hogy az életnek, mint létednek, mikor lesz annyi! Mert ha jő a sötét felhő, beborul az ég, Nem tehetsz semmit, s bánod, amit meg nem tettél!

 

 

Mit ér az élet, ha nincsenek barátok? Mit ér, ha nem adnak több tanácsot? Mit ér, ha több jóra nem számíthatsz. Ha soha többé másra nem gondolhatsz?

 

 

Ne a múltba tekints vissza, hanem a jelennek élj! Ne a látszatról ítélj, hanem amit a szívekben él! Ne mindig a jót várd, s ne a csodákat, Hanem örülj a szépnek, és ha van néha bocsánat...

 

 

Hogyha majd egy szép nap a szemembe nézel, S eszedbe jutnak a régi szép emlékek... Majd ne szomorkodj azért, mert mindennek vége...

 

 

Hanem örülj, hogy megtörtént mindez!

 

 

 

7. Ha törődnénk egymással sírás helyett...

 

 

Ha szeretnénk egymást hazudozás helyett...

 

 

Ha az önzetlenség győzne a büszkeség felett...

 

 

 

8. Mindenki a nagy szerelemre vár, nem tudják, hogy az mennyire fáj. Ha sejtenék, hogy mit tesz velük, nem várakozással telne az életük.

 

 

Nem úgy megy az, ahogy a filmekben, az életben sebek maradnak a szíveken.

 

 

Nem lesz majd "happy and" a végén, s az emléket az idő sem teszi széppé.

 

 

 

9. Tudom, nincs már esély, hát lépnem kell.

 

 

Hív a múltam, hív a jövőm, hova érkeztem?

 

 

Fájnak az emlékek, elengednélek!

 

 

De húz a szívem feléd, és átölelnélek!

 

 

 

10. Gyönyörű volt abban hinni, hogy sosem hagysz el!

 

 

 

11. Csak segíteni próbálok, de senki sem figyel. Csak vigyázni az álmokat, s nem engedni el. Van, hogy fontos volt már valaki az életben. Őt elengedtem, de sohasem feledem!

 

 

 

12. Igen, el kell hagynom téged, akárhogy is fáj,

 

 

mert a mesélkből nem lesz más, csak a magány!

 

 

A szívem darabokra tört, mint egy üvegpohár,

 

 

megragasztani senki sem tudja már!

 

 

 

13. A világ a sötétbe borul, a lélek a mélybe süllyed.

 

 

A hang nem szól többet, a szív semmi nem érez.

 

 

 

14. Az ember az, aki mindig tud szeretni, de ő az is, aki mindig fog szenvedni!

 

 

 

15. Megszeretni megtudtalak egy perc alatt,

 

 

Elfeledni nem tudlak egy élet alatt.

 

 

Most már tudom, hogy szenvedés az élet,

 

 

Nem is tudom, hogy miért láttalak meg téged!

 

 

 

16. Nem kell nékem a szerelmed, késő már a bánat.

 

 

Hiába is csengetnél, nem vágyom utánad.

 

 

Mert én olyan vagyok, mint a nyári felhő.

 

 

Amelyek ha elszáll, többé vissza nem jő!

 

 

17. Ha átölel a csend, csak rád gondolok.

 

 

Lemondani rólad, soha nem tudok.

 

 

Olyan nehéz megszokni, hogy nem vagy velem,

 

 

Nem beszélsz hozzám, nem mondod a nevem.

 

 

18. Egy csendes nyári éjszakán,

 

 

Vágyódva jössz majd egy hű szív után.

 

 

Zokogva jössz majd felém,

 

 

És mindent megbocsájtok én.

 

 

 

19. Ha majd a szívedben elmúlik a nyár,

 

 

Helyette tél jön, havas lesz a táj.

 

 

Gondolj a múltra, mely örökké fáj,

 

 

Hisz csalódni kell, csalódni muszály.

 

 

 

20. Oly szomorú mindig egyedül lenni.

 

 

Valakit mindenütt hiába keresni.

 

 

Valakit várni, aki nem jön többé.

 

 

Valakit titokban szeretni örökké.

 

 

 

21. Szeretni nagy dolog, feledni még nagyobb. De ha téged feledni kell, akkor inkább én meghalok!

 

 

 

22. Ha rád gondolok, egy csillag jut eszembe.

 

 

Ha tehetem, órákig fognálak kezembe.

 

 

Álmomban eljöttél, s párnámon aludtál.

 

 

Elvitt a reggel, csak álom maradtál.

 

 

 

23. Egy kedves érintés, egy szép szó sokkal többet jelent a fiúknak, mint bármi más.

 

 

A lélek törékeny!

 

 

Csak egyszer érezék azt a kínt, amikor összetörik a lelkünkket!

 

 

 

24. Most még fáj, hogy nem érzem őlelő két kezed.

 

 

S nem látom többé, csábító kék szemed.

 

 

 

25. Ha egyszer már nem ragyognak fenn a csillagok...

 

 

Ha egyszer majd rájössz arra, szívem nem dobog.

 

 

Forró könnyet ejtesz majd minden percemért.

 

 

Akkor fogod megtudni, az élet mennyit ér.

 

 

 

26. Egy napon majd elbúsul az öröm s csak állunk sápadtan és hallgatag. Belül valami fájdalmas öröm, hol értelmüket vesztik a szavak. És nézzük egymást, aztán nem is nézzük, valami távolira gondolunk, valami múltra, és sehogy sem értjük, nem volt egymáshoz két igaz szavunk. Aztán háttal - elindulva a távolt kutatjuk, hogy merre lehet kiút? S mikor hisszük messze vagyunk egymástól, utunk a kör vonalán egybefut.

 

 

 

27. Szerelem, miért vagy te, ha nem vagy itt velem?

 

 

Szerelem, minek a szenvedés, ha te itt vagy velem?

 

 

Szerelem, kérlek ne szenvesztess, tudd meg, én ugyanis őt szeretem.

 

 

Őt szeretem, ő a mindenem!

 

 

Édes, tudd meg, szeretlek és imádlak én tégedet.

 

 

De nem kell, hogy így legyen, megértem azt is, ha te nem szeretesz engemet.

 

 

De tudd meg, én itt vagyok, és ha kell itt leszek, hisz az én szívem imád tégedet.

 

 

Érzem, eljön majd az az idő, minek el kell jönnie...

 

 

És akkor mi ketten végre boldogan, együtt lélegezve, ott leszünk, ahol lennünk kell.

 

 

Te mellettem, én melletted, imádlak édes, imádlak én tégedet.

 

 

Csak ha várok, kérlek szólh, ha szeretsz egy picit is, szólj!

 

 

Szólsz nekem, hogy én vagyok a Te mindened?

 

 

A szíved, a lelked és az életed?

 

 

De ha nem szólsz, kérlek felejts el engemet: örökre!

 

 

De ha nem felejtessz, az se baj, csak kérlek, szenvedni sose hagyj!

 

 

De ha nem hagysz is szenvedni engemet, én nem halok meg

 

 

és nem is élek,

 

 

csak annyit mondok, imádlak, igen imádlak én téged!

 

 

 

28. Hogy Te szeretsz-e, azt én nem tudom.

 

 

De a szerelmedre én annyira vágyom...

 

 

Tudom, hogy ez csak egy szép álom,

 

 

Mégis én ezt oly nagyon várom!

 

 

 

29. Temetőbe járok gyászolni titeket, s még egy személyt, akit ti is ismertek.

 

 

Gyászolni a múltat, a jelent és a jövőt.

 

 

A reményt, mert ti megöltétek őt.

 

 

Te szerencsére nem tudod milyen így élni, Halállal játszani, s egész nap csak bőgni.

 

 

Majd véresre sírt üres szemekkel azok közé menni,

 

 

Kikkel nem évezet élni...

 

 

 


Kereső

 

Én   Ibolya 

/szőke nyula/

Bloglap szerkesztő

Csurgón  élek 

3  csalásom  van 

ki repültek .

Szabina 

janika 

Imola 

3  unokám  van 

 Máté .

Virág 

Jázmin

 

 

 

Kívánom, hogy ez a vers 
megérintsen téged, 
hogy megvigasztaljon. 
Bárcsak ez a vers 
egy szoba lenne, 
benne lobogó tűzzel, 
hogy felmelegíthesd 
a szíved! 
Bárcsak 
sokkal többet jelentene 
neked ennél! 
Bárcsak teljesülne 
a kívánságom e vers által! 
És akkor talán 
te sem sírnál már.

 

 

Hiába ért valamit az eszével az ember. Addig, amíg át nem éli, míg a saját bőrén nem érzékeli, nem tud semmit...

 

 

Jobban szeretem és elviselem a kegyetlen igazságot még ha fájni is fog, az álszent kegyes hazugságnál. Az őszinteség számomra egyenlő a tisztelettel és a bizalommal. Ez a kulcs a szívemhez!

 

 

 

Ne várd, hogy magam mutogassam, az messze áll tőlem.
Amit megosztok veled az a lelkem viharos tengere.
Érzelem hullámok hátán táncolok, hol sima víztükrön, hol vad hullámok tetején. A rám kényszerített álarc mögé engedlek...

 

Az ismeretlenségbe való ugrás mindig feltételezi a bizonytalanságot és a fájdalmat, hiszen aki beleugrik, nem tudhatja, mire fog esni, és szinte biztos, hogy megüti magát.
De ha az ember nem mozdul, tuti boldogtalan lesz...
                                                                            Dr. Csernus Imre

Friss hozzászólások
Belépés
Szavazás
Nincs szavazás feltöltve
0.112 mp