Fájdalom idézet


 

 

 

 

 

 

   

 

 

 

 

 

1 Nagyon rosszul vagyok... mert van egy srác, akit szeretek.

 

 

 

s nélkülem is boldog lehet.

 

 

 

Nem tudom mi a baja... De olyan a szava, mint egy balta.

 

 

 

Amit minden szónál, a szívembe vágna... Mintha minden szóval nagy fájdalamat várna.

 

 

 

Úgy érzem, sírnom kéne...De ez a fiú nekem ennyit érne?

 

 

 

Hát igen, igen, igen! Nagyon szeretem! Azt hiszem erre mondják azt, hogy szerelem.

 

 

 

De nekem csak az számít, hogy boldog legyen...Mindegy velem, vagy nélkülem!

 

 

 

Először megbánt, aztán gondolkozik...Ezzel meg naná, hogy mindig ráfázik.

 

 

 

De nem, nem Ő fázik rá! Az én agyam megy teljesen rá!

 

 

 

Simán csak kinyírnám magamat. De ezzel szemben ott van az akarat!

 

 

 

Nem lehet mást tenni, Csak ezzel együtt élni!

 

 

 

Némi fájdalom és kínszenvedés... Talán tényleg csak ennyi az egész!

 

 

 

14. Hajnalodik. A Nap még gyengén ragyog, halványan oszlik el fénye arcomon. Majd

 

 

 

erősebben kúszik be a réseken, szememből fájó könnye csordul kényesen.

 

 

 

Fejemben száz gondolat cikázik... két angyalhang hevesen vitázik.

 

 

 

Egy erős hang, melyet kínzó kép követ; tenger kékéből szemrehányó tekintet.

 

 

 

Riadtan nyitom szemem, a Nap tüzesen ég már. Könnycsepp izzik arcomon, álom

 

 

 

nehezedik én rám.

 

 

 

Elindulok lassan, a világ zajától félve... Hibák, szenvedélyek, viták, akadozó léptek.

 

 

 

Elmém tisztul, ahogy a reggeli köd oszlik. Lelkem csöndesül, szívem fájdalmasan nyugszik.

 

 

 

Fejemben ismét vihar tombol, úgy gondolat hasad. Arcom sima tükrét borzolja, új

 

 

 

könnycsepp fakad.

 

 

 

Lágyan hangzó éneke, hamis, álnok képzetek! Nézzetek rám, lássátok, hogy szenvedek!

 

 

 

Fülembe bosszantó szellő zúgja: "megérdemled! Amit szív nélkül adtál, most az jár neked!"

 

 

 

A szavak, ahogy gyilkos golyó fúródik az elítélt szívébe... Úgy repülnek végig agyamban

 

 

 

semmit sem kímélve.

 

 

 

A világ elhomályosul, lassan a földre rogyok, ijedten, zokogva...támasz után nyúlok.

 

 

 

De kezem csupán nyirkos levegőbe markol, s tudom, egyedül kell megvívnom e harcot.

 

 

 

Egy éve már, hogy összetörtelek, kíméletlenül kínoztalak, most én fekszem itt,

 

 

 

a mélybe taszítva, vigasztalan.

 

 

 

Nem kérek már semmit, nem kérem, hogy szeress! Ártatlan hibáimon, elnéző pillantással nevess!

 

 

 

Nem kényszerítelek szánakozó képmutatásra sem, csak összetört szívem nyugalmár keresem.

 

 

 

Riadtan ébredek fel imét, lelkem meztelen, körülöttem halotti csend van, minden nesztelen.

 

 

 

Fáradt tekintetem, erőtlen karom...Elengedlek! Menj gyorsajn, míg hagyom!

 

 

 

Nem bántalak többé, nem kínozlak hasztalan.

 

 

 

15. Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted és nem tudod bevallani.

 

 

 

Fájdalom az, amikor tudod mit nem szabadna érezned,

 

 

 

és mégsem tudsz ellene tenni semmit!

 

 

 

16. Elmegyünk egymás mellett, mint két idegen.

 

 

 

Egymásra nézünk, de szemünk meg se rebben.

 

 

 

De lelkünkben, szívünkben vérzünk...

 

 

 

S az út végéről mégis visszanézünk.

 

 

 

17.  Gondolj rám, ha ott bolyongsz a fák alatt.
Gondolj majd rám, hisz egykor ott vártalak.
Egymásra néztünk, néma csend borult ránk...
És lassan összeért a szánk.
Egy percre állj meg, s hunyd be a szemed.
Hol egyszer boldog voltam veled...
Érezned kell, hogy szívem sír a fák alatt...
Hol mindig téged vártalak!

 

 

 

18. Emlékszel? Tegnap még velem voltál, vártál, szerettél, imádtál!

 

 

 

Kértél, hogy úgy szeresselek, mint még soha.

 

 

 

Két kezed erősen fogta a kezem, az első szónál hangod reszketett.

 

 

 

"Szeretlek!"-  mondtad halkan.

 

 

 

De csak egy, és egy szép bíztató pillantás.

 

 

 

Az utolsó pillantás után szemem könnyes lett.

 

 

 

Érezted ugye, hogy mennyire szeretlek?

 

 

 

És egy csók, csak egy csók volt, mi az utolsó volt.

 

 

 

Megmaradt arcomon, éreztem forró volt... és utolsó.

 

 

 

És csak álltunk egymással szemben, tudtuk így kell lennie!

 

 

 

Utoljára vagyunk eggyütt, tudod ennek így kell lennie!!

 

 

 

19. "Ne fájjon amire nincs orvosság aminek vége annak vége!"

 

 

 

20. Tudtad, hogy fájni fog, mégis megbántottál!
Én szerettelek, de te csak kihasználtál!
Egyszer rájössz, hogy szívből szerettelek...
De már késő lesz, én már mást szeretek!
Akkor majd mondhatod, hogy nem akartad...
De akkor már késő lesz, mert én nevetek rajtad!

 

 

 

21. Nem háborgok, pedig háborúk dúltak fel lelkemben.
Nem lázadok, de egy egész világ dőlt össze bennem!

 

 

 

22. Kitörölni az emléked, elfelejteni a neved...

 

 

 

Nem gondolni rád többet, nincs ennél nehezebb.

 

 

 

Hidd el nekem!

 

 

 

Eltakarni a könnyes szemem, hogy ne láthassa senki se.

 

 

 

Belül érzem, hogy fáj... S nem lehetek vidám

 

 

 

Még nem tudok búcsúzni, a szívem nem bírja ki.

 

 

 

Mindennap szenvedés, látni, hogy másnak élsz.

 

 

 

Tudni hogy, hibás vagyok ebben, de elfogadom... ilyen az élet.

 

 

 

Szeretném, ha mindig emlékeznél rám.

 

 

 

Hogy mást jelentsek neked, mint a többi lány!!

 

 

 

23. Írok valakinek:

 

 

 

Írok valakinek, aki nem is várja.

 

 

 

Aki könnyes arcom álmában sem látja.

 

 

 

Írok utoljára, ha már nem is szeretsz.

 

 

 

Bocsáss meg, ha zavarni merészeltelek.

 

 

 

Tudom, hogy most engem kinevetsz, de az nekem már mindegy.

 

 

 

Miért hazudtál annyit, és én miért hittem el neked?

 

 

 

Pedig szeretlek téged, miért nem voltál...

 

 

 

Hogy gyűlölsz engem, kitértem volna már rég előled.

 

 

 

Légy boldog azzal, akit most szeretsz.

 

 

 

És sose jusson eszedbe, hogy szerettél engem.

 

 

 

Minek hitegettél, ha mást szerettél?

 

 

 

Titokban egy este, minek ölelgettél?

 

 

 

Azt kívánom, légy nagyon boldog.

 

 

 

S rám csak akkor gondolj, ha üldöz a sorsod.

 

 

 

24. Mit ér, ha távolból elgof a vágy?

 

 

 

Mit ér, ha csókodra éhes a szám?

 

 

 

Mit ér, ha rólad álmodom én,

 

 

 

Szíved másé és nem az enyém.

 

 

 

25. Könnyes a szemem, s remeg az ajkam, nem fájdalmat okozni, csak szeretni akartam.

 

 

 

Bocsáss meg nekem, nagyon szépen kérlek, meghalok, ha nem érzed: Szeretlek Téged.

 

 

 

26. Talán bízol a könnyű feledésben, a távolság s az idő erejében. 

 

 

 

De effélét hiába remélsz, az én szívemben te örökké élsz!

 

 

 

27. Fájdalom:

 

 

 

Fájdalom nyúlik a szívedbe, s onnan tovább a semmibe.

 

 

 

Tudod mennyire fáj? Ha kínok tépik a szád?

 

 

 

A fájdalom a testedbe hatol, a végzet fogságba karol.

 

 

 

Mikor egy égő érzés fogja át tested, s te csak nézel meredten, s nem remegsz.

 

 

 

S csak akkor jut eszedbe, mi fog rád várni, a szenvedés túlsó partján állni, várni.

 

 

 

Elgyengül a karod, abba hagyni akarod.

 

 

 

Tested földre mered, az eső elered... Eltemetnek.

 

 

 

A fájdalom megszűnik, könnyem porba hullik.

 

 

 

28. Szeretnem szabad-e őt? Nem tudom... Bár a válasza: igen, mégis bizonytalan vagyok.

 

 

 

Mi lesz, ha becsap? H átvág? Még egyszer nem élem kínok kínját!

 

 

 

De ha szeret... Ó, csak adná az ég! Szívem érte eped már rég.

 

 

 

Már más is szeretett és szerettem... Mégis rútul átvágott, átvágott engem!

 

 

 

Szívem meghalt, de újra éledt... Felébresztette a szerelem örök fénye!

 

 

 

Haragszom rád, tudd meg! Hisz rég, te voltál letem fénye!

 

 

 

De elmentél... el tudtál menni. S nem maradt utánad semmi!

 

 

 

Szerettelek nagyon... de miért? Nem tudom! Nem volt rá okom, se jogom!

 

 

 

Talán más lett most a kedved? Miért tettük? Vétkeztünk együtt, egymás ellen?

 

 

 

Tömérdek a kérdések sora, de válasz nincs soha!

 

 

 

Pedig akarom, hogy válaszolj! Legalább arra: Miért jobb így, mint volt?

 

 

 

29. Egy illatról bevillan egy hangulat, az agyamban újra él a pillanat.

 

 

 

Másodpercek alatt ugrok éveket, mikor minden mozgott és lélegzett.

 

 

 

30. Mit ér ezer szó, mely nem tőleg hallható?

 

 

 

Mit ér a sok csillga, ha nem veled látható?

 

 

 

Mit érnek az órák, mit érnek a percek?

 

 

 

Ha mindezek nélküled telnek?

 

 

 

31. Az első csókunk, mint a szerelem tüze, úgy égett.

 

 

 

Az első ölelés, mint egy forró széllökés: perzselő, hosszú és édes.

 

 

 

Az első szakítás, mint egy halálos szúrás: fájdalmas, mély és végleges.

 

 

 

32. Titkon szerettünk. S most néma vagyok. Bár szíved heve eltűnt... s lelked becsapott.

 

 

 

Ha múlnak az évek, egyszer rád lelek.

 

 

 

Mint köszöntenélek?

 

 

 

Csönd és könny közepett.

 

 

 

33. Szívem visszatekint a múltba, de már semmi sem fáj.

 

 

 

Hiányoztál nagyon, de beletörődtem már...

 

 

 

Ígértem szerelmem örök, de én is hazudtam.

 

 

 

Rájöttem, nem vagyok különb, mint ahogy gondoltam...

 

 

 

Nem tehetek róla, kell, újra éljek!

 

 

 

Te nem tehetsz róla, de szívemnek vége...

 

 

 

De itt ez a nap, s úgy érzem szeretek,

 

 

 

Szeretek újra, mit alig hiszek el...

 

 

 

Szeretek, végre, újra boldog vagyok.

 

 

 

De nem veled, s már nem fáj nagyon...

 

 

 

34. Visszatér ezernyi kép. Minden álom már, de így is szép.

 

 

 

Sötét kút az éj és kint süvít a szél. Bár itt lennél... annyit adj, hogy úgy legyen, mint rég.

 

 

 

Hozd el azt az édes érintést. A becéző szót, az esték csöndjét.

 

 

 

Kérlek, mondj még egy mesét. Bárcsak átölelnél, úgy mint rég.

 

 

 

Mint a napfény, úgy ragyogsz fenn, szívemben csak így látlak én. Lásd, most is hívlak én.

 

 

 

És bár fájt, hogy elmentél, mindig bennem élsz.

 

 

 

S nem bánod tán. Hogy százszor mondom: Bárcsak itt lennél!!!

 

 

 

35. Vajon van más is e földtekén, ki olyan magányos, mint én?

 

 

 

Vagy csak az én "jutalmam" ez? Ha az, tudd meg keserves.

 

 

 

Elnézem a boldog, sugárzó párokat... És csak szövöm újra az álmokat.

 

 

 

Hogy egyszer, talán igen, úgy lesz, Hogy elfogadom, hogy velem élhetsz.

 

 

 

Talán mondhatom, hogy vagy egy párom, Akivel az álmot s ébredést együtt várom.

 

 

 

Aki akkor is itt van, ha baj van. Akiben van a jóságra hajlam.

 

 

 

Aki szeret, akit szeretek. Akit oly sok éve keresek.

 

 

 

És egyszer majd elmúlik talán... Ez a fájdalmas magány!

 

 

 

36. Ha valakit nagyon szerettél, elfelejteni nem fogod.

 

 

 

Helyébe más jön, de őt már szeretni úgy soha nem tudod.

 

 

 

S ha az a valaki némán, s öntudatlanul a szívedbe váj, csak akkor jössz rá igazán, hogy számodra a szerelem már fáj,

 

 

 

A lelked darabokra tört, akár egy üvegpohár, és megragasztani senki nem tudja már!

 

 

 

37. Látod, hallgatsz. Egy hete néma a telefon.

 

 

 

Boldogságom szögre akasztva a falon, lehet, hogy feladom.

 

 

 

Ismét a kalitka. A régi, a megszokott.

 

 

 

A rács még fényes, a zár már megkopott.

 

 

 

Mi volt az érzéseimben a lopott?

 

 

 

Én nézek vissza rám a tükörból. - Miért nem lépsz ki a körből?

 

 

 

- Előbb lesz angyal az őrből.

 

 

 

Dühöng a gyenge, hallgat az erős.

 

 

 

Szétkarcolta árnyak falaimon,

 

 

 

Nyugodt és csendes minden... Zokog a lelkem.

 

 

 

38. Reszket a hold a tó vizén, Színezüst lángot szór a fény,

 

 

 

Ó, de sokszor jártam erre én - egyedül.

 

 

 

Titkon a szívem arra vár. Hogy itt egyszer újra rád talál.

 

 

 

De csak a gúnyos őszi szél hegedül...

 

 

 

Azelőtt itt a tónál randevúztunk.... Itt a tónál álmodoztunk.

 

 

 

Holdfényes nyári éjszakán - te meg én.

 

 

 

Reszket a hold a tó vizén. Színezüst lángot szór a fény.

 

 

 

Most is csak erre járok én - egyedül.

 

 

 

Későre jár, a tó is alszik már.

 

 

 

S a lomb közt most hűvös szél suhan.

 

 

 

Egy sárgult levél, zizegve füldet ér. Csendben csak nézem, szomorúan még.

 

 

 

39. Ez az egy közös bennünk csak, a remény, a remény maga.

 

 

 

Én is remélem, hogy végre magamra hagysz.

 

 

 

Menj el!

 

 

 

Bánt, ha velem vagy! Mást várok, hát engedj neki utat!

 

 

 

40. Ne hidd, hogy csak te vagy a világban. Kit szeretni lehet.

 

 

 

Ne hidd, ha elmész, én utánad megyek.

 

 

 

Ne hidd, ha megbántasz, mindig megbocsátok.

 

 

 

... /Egyszer továbbállok.../

 

 

 

Ne hidd, hogy mással, nem lehetek boldog.

 

 

 

Ne hidd, hogy ... nem kell nekem a sorsod!

 

 

 

Ne hidd, hogy több vagy mindennél, ... nem!

 

 

 

... ... ... csak az életemnél! ... .... ....

 

 

 

41. Hiába jött el az éjszaka, nem tudom lehunyni szemeimet nélküled.

 

 

 

Hiába szunnyad a nap, ha nem ölelhetlek magamhoz, ha nem érinthetlek.

 

 

 

42. Szeretlek akkor is, ha nem akarom.

 

 

 

Ezt ma már magamnak is bevallom.

 

 

 

Még mindig tíz körömmel ragaszkodom hozzád.

 

 

 

Szeretlek akkor is, ha haragszom rád!

 

 

 

43. Ne kérdezd, mi fáj nekem.

 

 

 

Mi bántja a bánatos szívem.

 

 

 

Szeretek egy barna legényt.

 

 

 

Ki az enyém nem lehet.







 

 

Kereső

 

Én   Ibolya 

/szőke nyula/

Bloglap szerkesztő

Csurgón  élek 

3  csalásom  van 

ki repültek .

Szabina 

janika 

Imola 

3  unokám  van 

 Máté .

Virág 

Jázmin

 

 

 

Kívánom, hogy ez a vers 
megérintsen téged, 
hogy megvigasztaljon. 
Bárcsak ez a vers 
egy szoba lenne, 
benne lobogó tűzzel, 
hogy felmelegíthesd 
a szíved! 
Bárcsak 
sokkal többet jelentene 
neked ennél! 
Bárcsak teljesülne 
a kívánságom e vers által! 
És akkor talán 
te sem sírnál már.

 

 

Hiába ért valamit az eszével az ember. Addig, amíg át nem éli, míg a saját bőrén nem érzékeli, nem tud semmit...

 

 

Jobban szeretem és elviselem a kegyetlen igazságot még ha fájni is fog, az álszent kegyes hazugságnál. Az őszinteség számomra egyenlő a tisztelettel és a bizalommal. Ez a kulcs a szívemhez!

 

 

 

Ne várd, hogy magam mutogassam, az messze áll tőlem.
Amit megosztok veled az a lelkem viharos tengere.
Érzelem hullámok hátán táncolok, hol sima víztükrön, hol vad hullámok tetején. A rám kényszerített álarc mögé engedlek...

 

Az ismeretlenségbe való ugrás mindig feltételezi a bizonytalanságot és a fájdalmat, hiszen aki beleugrik, nem tudhatja, mire fog esni, és szinte biztos, hogy megüti magát.
De ha az ember nem mozdul, tuti boldogtalan lesz...
                                                                            Dr. Csernus Imre

Friss hozzászólások
Belépés
Szavazás
Nincs szavazás feltöltve
0.027 mp