Igaz történetek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az úton fekszik, a teste jég. De arcán egy mosoly játszik még... Ezer év fájdalma dúlta szét. Megölte őt, 

köztünk élt. Nem vágyott másra, egy mosolyt kért.Ennyit adhatott, ennyit remélt. De helyette bánatot, fájdalmat, vért... Gyötrelmet, halált, kínokat élt...

 

 

 

Szomorú tündér volt, törött szárnyú angyal. Megmenthettünk volna, egy emberi hanggal... Szomorú tündér volt, csipetnyi királylány. De mi azt sem tudtuk, hogy köztünk járt.

 

 

 

Fényt hozni jött, egy reménysugárt. te otthon ültél, míg epedve várt. Odament hozzád ragyogó arccal. Te eloltottad fényét, hogy nyugodtan alhass...

 

 

 

Hozzád lépett újra, köszönteni akart. te levetted a hangját, mert épp akkor zavart.

 

 

 

Feléd sétált ismét, integetett neked. Te elfordultál tőle, hogy egyedül lehess.

 

 

 

Szomorú tündér volt, törött szárnyú angyal. Megmenthettük volna egy emberi hanggal...

 

 

 

Szomorú tündér volt, csipetnyi királylány. De mi azt sem tudtuk, hogy köztünk járt.

 

 

 

Biztosan láttad, feléd lépett. Hirtelen tudtad, hogy nem lát téged.

 

 

 

Keresztül rajtad...mögéd nézett. Sosem láttál még ilyen szépet.

 

 

 

S míg gyönyörűsége félbe tépett. Ő azt sem tudta, hogy ott vagy és nézed.

 

 

 

Most az úton fekszik, a teste jég. De arcán egy mosoly játszik még...

 

 

 

Szomorú tündér volt, törött szárnyú angyal. Megmenthettük volna egy emberi hanggal...

 

 

 

Szomorú tündér volt, csipetnyi királylány... De mi azt sem tudtuk, hogy köztünk járt.

 

 

 

 

 

 

Volt egy nagyon gyönyörű pár, egy barna fiú és egy barna lány. Boldogok voltak, hosszú éveken át, bár csak ilyen lenne az egész világ!

 

 

 

Igen, ... de örökké semmi sem tarthat, a fiú útja másfelé haladt. Szerelmük most már csak egy emlék maradt. Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte.

 

 

 

Körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem felejt könnyen. Aki most ránéz az utcán, azt kérdi magától: "Miért?"- Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól. Most pedig épp, hogy nem hal meg a szomorúságtól.

 

 

 

Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány azóta is egy srác miatt zokog. Egy srác miatt, ki most másra mosolyog, s másnak küldözget óriási virágcsokrot.

 

 

 

Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág. Fájdalom s könny ragyogott a szemében, hát nem jutottam eszedbe egyszer sem?

 

 

 

Más mások ülnek a kis piros padunkon, olyanok, akik szerelmesek és boldogok nagyon. Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni.

 

 

 

Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik a könnyem.

 

 

 

Mire e levél hozzád elérkezik, a síró lány, már nme létezik. Nem láttál hulló csillagot? Én voltam az, ki eltávozott.

 

 

 

A temetőben egy harang fájdalmában köndul, a sok kisírt szem, a kis sír felé fordul. A sírban egy lány nyugodott, ki már hónapok óta nem mosolygott. Erdő mélyén, egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos akkor késő volt már!

 

 

 

A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, Mikor a postás levelet adott a kezébe. A levél hangulata boldogtalan volt, a lány szerelméről és haláláról szólt.

 

 

 

A fiú könnyes szemmel meredt a papírra... Őrülten futott a temetőbe,... sírva. Zokogva rogyott le a kis sír előtt térdre, ráborult, bocsánatot kérve.

 

 

 

Rájött, nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette,

 

 

 

Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá?!

 

 

 

Szél fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan, fejét a kis sírról felemelte. Fájdalmat hangon valaki megszólalt: "Szeretlek!"

 

 

 

A fiú ráismert a hangra, majd újra ráborult a kis sírra. "Bocsáss meg nekem!"- zokogta...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Volt egyszer egy lány, aki születésétől fogva vak volt, ezért utálta az egész világot és mindenkit benne, kivéve a barátját.
Ő mindig ott volt vele, segített neki és biztatta.
Míg egy nap végre találtak donort aki felajánlotta a szemeit.
A lány nagyon örült neki, barátja megkérdezte tőle, ha látni fog, hozzá megy-e feleségül.A lány igent mondott.
Az operáció sikerült, mikor a lány először kinyitotta szemeit, a barátját látta.
A fiú megkérdezte, hogy most már akkor hozzá megy-e? A lány elutasította.
Pár napon belül a lány kapott egy levelet, amiben a fiú megköszönte neki az összes gyönyörű átélt pillanatot,
és a levél végén állt egy mondat: VIGYÁZZ KÉRLEK A SZEMEIMRE!!!!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Volt egy lány, aki nagyon szeretett. A fiú a lányt nem érdemelte meg. Szerelmes volt, ez lett a végzete. Ez vitte a sír sötét mélyébe.

 

 

 

A lány nem írt búcsúlevelet. Tettét nem indokolta meg, de aki ismerte, szerette.

 

 

 

Tudják, a fiú lett a végzete.

 

 

 

A srác megtelt keserú magánnyal. Feilsmerte a lányt, ő is szerette. Ő volt élete igazi szerelme.

 

 

 

A fiú nem bírta tovább, érezte szerelme nélkül semmit nem ér élete.

 

 

 

Hiányzott neki a szeretett lány. Kiment a temetőbe, viharos éjszakán...

 

 

 

Kicsi temetőben két virágos sír áll.

 

 

 

A sírokon nőtt egy-egy rózsaszál.

 

 

 

A rózsák összefonódva hírdetik :

 

 

 

"A szerelem a halál felett is győzedelmeskedik!"

 

 

Kereső

 

Én   Ibolya 

/szőke nyula/

Bloglap szerkesztő

Csurgón  élek 

3  csalásom  van 

ki repültek .

Szabina 

janika 

Imola 

3  unokám  van 

 Máté .

Virág 

Jázmin

 

 

 

Kívánom, hogy ez a vers 
megérintsen téged, 
hogy megvigasztaljon. 
Bárcsak ez a vers 
egy szoba lenne, 
benne lobogó tűzzel, 
hogy felmelegíthesd 
a szíved! 
Bárcsak 
sokkal többet jelentene 
neked ennél! 
Bárcsak teljesülne 
a kívánságom e vers által! 
És akkor talán 
te sem sírnál már.

 

 

Hiába ért valamit az eszével az ember. Addig, amíg át nem éli, míg a saját bőrén nem érzékeli, nem tud semmit...

 

 

Jobban szeretem és elviselem a kegyetlen igazságot még ha fájni is fog, az álszent kegyes hazugságnál. Az őszinteség számomra egyenlő a tisztelettel és a bizalommal. Ez a kulcs a szívemhez!

 

 

 

Ne várd, hogy magam mutogassam, az messze áll tőlem.
Amit megosztok veled az a lelkem viharos tengere.
Érzelem hullámok hátán táncolok, hol sima víztükrön, hol vad hullámok tetején. A rám kényszerített álarc mögé engedlek...

 

Az ismeretlenségbe való ugrás mindig feltételezi a bizonytalanságot és a fájdalmat, hiszen aki beleugrik, nem tudhatja, mire fog esni, és szinte biztos, hogy megüti magát.
De ha az ember nem mozdul, tuti boldogtalan lesz...
                                                                            Dr. Csernus Imre

Friss hozzászólások
Belépés
Szavazás
Nincs szavazás feltöltve
0.037 mp